fbpx

Olvasd el Kormos Krisztián szóvivőnk a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Tanítanék Mozgalom tanévnyitó értekezletén elmondott beszédét!

A Független Diákparlament vitaindító felszólalása a II. Országos Tantestületi Értekezleten
2018. szeptember 1., Budapest

Mindenkit szeretettel köszöntök, Kormos Krisztián vagyok, a Független Diákparlament szóvivője, és elsősorban szeretném megköszönni, hogy itt lehetek Önök között, köztetek. Mindig hatalmas élmény diákként, talán legfiatalabbként nálam idősebbek, tanárok és szülők előtt beszélni. Egyfajta szabadságot ad, ha más nem, én kimondhatok olyan gondolatokat, amelyeket egyébként kimondatlanok maradnának, és feltehetek olyan kérdéseket, amelyek egyébként – azzal a diákok és tanárok között elásott képzelt csatabárddal együtt – a föld alatt nyugodnának.

Pár héttel ezelőtt éppen Szűcs Tamással a PDSZ elnökével ülhettem az ATV stúdiójában és magyarázhattuk el a pedagógushiány a tanév kezdetének közeledtével egyre égetőbb problémáját. A beszélgetést követően – mint mindig – felhívtam nagymamámat, hogy megkérdezzem mit gondol a témáról. Azt mondta, idézem:

„Annyira örültem, hogy kimondtad a végén, hogy vannak alkalmatlan pedagógusok, mert Tamás nem tehette meg.”. Ez a mondat utána hosszú ideig nem hagyott nyugodni.

Rájöttem, hogy bár mi diákok hajlamosak vagyunk – sokszor indokolatlanul – tanárainkat kritizálni, amiről szerintem az itt jelenlévők közül is sokan tudnának mesélni, mégsincsen valós párbeszéd tanárok és diákok, illetve méginkább tanárok és tanárok között erről a problémáról.

Félreértés ne essék, nem a tanárokra szeretnénk húzni a vizes lepedőt, köztünk diákok között is vannak, akikkel könnyebb, másokkal nehezebb együtt dolgozni, ahogyan a szülők egyrésze is alkalmasabb az együttműködésre, míg mások csak ellehetetlenítik azt.

Azt szeretném nyomatékosítani, hogy a pedagógushiány sokkal magasabb még annál is amit a számok alapján látunk, ugyanis sok tanár egyszerűen nem pedagógus. Nem csak az jelent problémát, ha a magyar szakos tanárnak kell tanítania matematikát, az is probléma, ha a korral nem haladó, az idők során kiégett vagy éppen a pályára eredendően alkalmatlan személyek foglalkoznak velünk diákokkal.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez a probléma nem csak a diákokat sújtja – bár ennek önmagában elegendőnek kellene lennie a változtatáshoz, a tanári hivatás megbecsültségének hiánya is részben ebből fakad. Csak hogy egyértelmű legyek, nem romboló, hanem építő változtatásra van szükség. Nem eltávolítani, hanem továbbképezni, segíteni kell a kollégákat. Nem tisztogatást, hanem szemléletváltást kezdeményezünk. Ehhez pedig – mint bármilyen jelentős változáshoz – első lépésként elhatározásra van szükség, a pedagógusok és leginkább az őket összefogó szakszervezetek elhatározására.

Idei javaslatcsomagunk is számos pontot tartalmaz, amelyek ezt a változást célozzák meg, mint például az iskolai tanárértékelő rendszer kialakítása. Azonban ezeket nem tudjuk megvalósítani az Önök támogatása, a ti támogatásotok nélkül.

Lehet kissé provokatív voltam, ugyanakkor úgy hiszem egy jó vitaindító mindig kissé provokatív, lefőképpen ha egy diák mondja, aki felé hallgatólagos elvárás, hogy némiképpen provokatív legyen. Köszönöm a figyelmet, és gondolkodjunk közösen azon, hogyan tudnánk elősegíteni a tanártársadalom megújítását!

A beszéd PDF-ben letölthető INNEN.  

Kiemelt kép: Népszava