fbpx

ADOM Diákmozgalom

“Több tárgyból még a 12. osztályos anyagot sem tudtuk befejezni, nemhogy ismételni” – egy végzős diák válasza

Egy jó nevű, nyíregyházi gimnáziumban vagyok végzős diák, aki próbál minden követelménynek eleget tenni. Nehezen.

Az iskolabezárások előtt is feszített tempóban dolgoztunk azon, hogy májusra minden szükséges tudást elsajátíthassunk a tanároktól és befejezhessük a tananyagot, emellett folyamatosan ismételtünk, többnyire önszorgalomból, mert a normál órai keretek között erre egyszerűen nem maradt idő.

Március közepe óta, mióta itthonról kell minden feladatot elvégeznünk, sokkal nehezebb a helyzetünk. Bevallom őszintén, én először pánikot éreztem, féltem, hogy veszélyben az érettségim, és ilyen körülmények között majd nem tudok rendesen felkészülni. Kivettek a kezünkből rengeteg eszközt, speciális tantermeket, szertárakat és azt a kiváltságot, hogy azonnal kontaktba léphettünk tanárainkkal, bármit kérdezhettünk és személyesen tudták elmagyarázni a problémás témákat. Imádom olvasni az interneten, hogy a végzősöknek csöndben kellene maradnia és leülnie tanulni, ez a dolguk, mindent tudnak már. De ez sajnos nem így van.

Több tárgyból még a 12. osztályos anyagot sem tudtuk befejezni, nemhogy ismételni. Így azokat itthonról, kézzel lábbal próbáljuk valahogy elsajátítani és megtanulni. Természetesen tanáraink minden tőlük telhetőt megtesznek, amit a helyzet enged, de mind tudjuk, hogy ez így nem olyan. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a tempó változatlan maradt, közölnöm kell, hogy sajnos nem. Az online oktatás nem jelenti azt, hogy akkor meg van tartva a héten 7 matekóra vagy 3 töri és vígan haladunk mintha semmi nem történt volna. Töriből 1, jó esetben 2 órát tudunk tartani, ekkor lehetőség van konzultálni a tanárral, de a tanulás többnyire önállóan zajlik. Még az órákra is előzetesen kell felkészülnünk, kérdéseket megfogalmazva, hogy még gyorsabban tudjunk haladni.

Kérdem én: hogyan tud ez hatékony lenni? Hogyan lehet így bő 1 hónap múlva sikeres érettségit tenni?

Értem én, hogy rengeteg segédanyag fent van az interneten, sok feladatot találunk, meg tudjuk oldani a feladatsorokat a korábbi évekből, de mégis hogyan helyettesítheti bármi is a tanáraink által, SZEMÉLYESEN nyújtott segítséget és támogatás? Könyörgöm, még tesztelni se tudjuk magunkat. Aki azt mondja, hogy egy online számonkérés, egy teszt vagy felelés ugyanolyan, mint az iskolai, az hazudik. Mert nem ugyanolyan. Mi haza eddig pihenni, kikapcsolódni, aludni jártunk, és elvégeztük a kiadott házi feladatokat, megtanultuk a LEADOTT anyagot. Sosem kellett az új anyagot itthon feldolgoznunk. Ez a környezet egyszerűen nem erre lett kitalálva. Sok a zavaró tényező, minden elvonja a figyelmet, tesók, szülők, internet (amit használni kell, ha el akarom érni a tananyagot), a ránk bízott házimunka (mert nyilván, ha már otthon van a gyerek miért ne csinálna ezt-azt, úgyis ráér) stb. Véleményem szerint ezek a körülmények nem teszik lehetővé, hogy több tízezer diák májusban sikeresen leérettségizzen. És eddig csak a fizikai háttérről beszéltem. 

Utolsó nap az iskolában úgy köszöntünk el egymástól, hogy majd hétfőn találkozunk. Ez 2 hete volt, azóta se láttam a barátaimat. De nem csak őket, senki mást. 2 hete ugyanazon falak között ülünk, ugyanazokat a feladatokat végezve. És ne őrüljünk meg? Évek óta néztük a nagyokat és csodáltuk a ballagást, ami az egyik legszebb esemény a középiskolai évek során. Mi azt sem tudjuk mi lesz vele. Szerenád? Osztálykirándulás? Tanárbúcsúztató? Talán egyszer, valamikor. Reméljük.

Kép forrása: szilagyi-eger.hu

Ez a helyzet olyan bizonytalanságot hozott a végzősök életébe, amivel nagyon nehéz megküzdeni. Rengeteg szép esemény, ami mindenkinek megadatott, nekünk talán sosem lesz. Nem lesz ballagás orgonával (hisz addigra elvirágzik), nincs utolsó hajrá együtt, nincs utolsó buli, nincs utolsó nosztalgia. Ami van: az örökös bizonytalanság. Személy szerint nagyon nehezen élem meg ezt a bezártságot, a barátaim és tanáraim hiányát, és azt, hogy az utolsó hónapunkat, amit együtt tölthettünk volna, elvette tőlünk a sors. Tudom, és minden más végzős is tudja, hogy találkozni és együtt lenni ezután is lehet. De azt viszont mindenki más tudja, hogy az már mégsem lesz ugyanolyan.

Minden óra után, amit az osztályfőnökünk tart, beszélgetünk kicsit, arról, hogy ki hogy van, mit csinálunk, hogyan haladunk. Nagyon hiányzunk neki, és örül amikor hallhatja a hangunkat. Én minden alkalommal, amikor letesszük a hívást, sírok. Egyszerre vagyok stresszes, csalódott és hihetetlenül szomorú. Tudom, hogy ezzel rengetegen így vannak, szóval most azt kérdezem: egy ilyen mentális háttérrel hogyan lehet sikeresen érettségizni? 

Lehet olvasni az interneten, hogy sokan úgy nyilatkoznak, hogy ők bármit megadtak volna, ha anno otthon maradhatnak érettségi előtt. Igen, lehet hogy te így SZERETTED VOLNA, de nekünk még választásunk sem volt. Igen, elfogadjuk a helyzetet, hiszen mindenki érdeke ezt kívánja, és szeretnénk, ha minél hamarabb minden visszaállna a normál kerékvágásba, de azért ne kelljen már örülnünk neki. Imádjuk, amikor minket hisztis, követelőző fiataloknak állítanak be, akik nincsenek tisztában a kötelességükkel és csak panaszkodni tudnak. Ez egyáltalán nem így van, csak sokan elfelejtenek a dolgok mögé nézni.

Véleményem kicsit hosszúra sikeredett, de a végére még annyit szeretnék hozzátenni, hogy mindezek ellenére hálás vagyok az osztályfőnökömnek, aki összefogta az osztályt, inspirál minket és tartja bennünk a lelket. Mert néha egy kedves, biztató szó többet ér bármilyen tételnél. És hálás vagyok azért, amit a végzős diákok tesznek egymásért: rengeteg csoport szerveződött egymás segítésére, korrepetálásra, tételek, feladatok megosztására, amibe az egész országból csatlakoztak fiatalok. Jó érzés ezt látni, és részesnek lenni egy ilyen nagy és pozitív dologban. Bízom benne, hogy észrevételeimmel sokan tudnak azonosulni.

Tóth Janka, Nyíregyháza


A fenti cikk Tóth Janka végzős diák álláspontja, amelyet az ADOM Diákmozgalom részére beküldött, mi pedig publikáltuk. Ha neked is hasonlóan összeszedett véleményed van valamely aktuális oktatási témakör kapcsán (akár ebben a témában is), küldd be a véleményedet egy körülbelül 500 szavas véleménycikk formájában a diakmozgalom@gmail.com címre.

A távoktatás kapcsán pedig ezen a linken oszthatod meg velünk a véleményedet.