fbpx

Bár a koronavírus most mindent felülír, nem szabad megfeledkeznünk azokról a problémákról, amik eddig is égetőek voltak a fiatalok számára. A digitális oktatás olyan, amilyen, eleve nem voltak nagy elvárások felé, tekintve, hogy az „analóg” oktatás is egy katasztrófa.

Felteszem azt a kérdést, ami már jó pár diákban megfogalmazódott az elmúlt években: miért is kell mindenkinek mindenből érettségiznie? Miért nem veszi figyelembe a mindenkori kormány azt, hogy nem egy homogén massza a fiatalság? Mindenki másban jó és mindenkit más érdekel. Sajnálatos, de be kell vallani: van olyan diák, aki nem tud verset elemezni. Rettenetes, de van ilyen. Sőt, olyan is van, akinek nincs érzéke a logaritmusos egyenletekhez és nem érdekli a sinus-cosinus. Miután mindenki vetett egy keresztet e rémhírek hallatán, mondjuk ki: teljesen irreális elvárásokat támaszt ez a rendszer. Egyáltalán nem diákközpontú és végképp nem foglalkozik az egyéni kvalitásokkal.

A diákok túlterheltek. Sokszor hallottad már ezt, igaz? És azt, hogy ez csak hiszti. Pedig nem hiszti. Nem az a legnagyobb baj, hogy reggel 8-tól délután 4-ig bent van egy fiatal az iskolában, bár ez sem túl emberbarát. A legnagyobb baj az, hogy nettó 5 órát tölt naponta egy diák azzal, hogy olyanokról tanul, amihez semmi köze. Felüdülés, mikor jön egy olyan tárgy, amit szeret. Ez stresszt okoz. Később szorongást. A szorongás előbb-utóbb testi tüneteket generál: ilyen tünetek mellett meg már kinek van kedve bármivel foglalkozni és még edzeni is elmenni hetente háromszor.

Ez az oktatási rendszer, ezek az elvárások kitermelnek egy olyan generációt, aminek a tagjai leélnek egy életet úgy, hogy azt sem tudják miben jók és mit szeretnek. Vegetálnak.

Nincs bennük szenvedély, mert az valahol 12 éves koruk körül ki lett ölve belőlük. Felnő több millió fiatal úgy, hogy nem ismeri magát, a közösségi média határozza meg az önképüket és nem érzik szükségét annak, hogy fejlesszék magukat. Hogyan is fejleszthetnék? Mikor olvashatnák Brian Tracy könyveit? Hétvégén? Áh, nem, akkor beadandót kell írni, meg amúgy is jó lenne már bulizni egyet, hogy megszabaduljunk kicsit a nyomástól. Ez így megy hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre. Aztán eljön az utolsó év: egyetem/szakma/munka. Nagy nehezen mindenki eldönti. Persze az, hogy te biomérnök akarsz lenni még nem azt jelenti, hogy nem kell Hitler terveiről olvasnod éjszakába nyúlóan, miután végeztél az egyperces novellák elemzésével. Ha jogász akarsz lenni, természetesen töltened kell időt a mitokondriummal meg az agyalapi mirigy hormonjaival. Miért is ne? Biztos, ami biztos, hátha szükséged lesz rá az ÉLETBEN.

Ötből három érettségire úgy mész el, hogy görcsben van a gyomrod, mert sose szeretted a tárgyat meg a tanár is lustának tart, mert nem az ő óráira készültél a legbecsületesebben. Aztán valahogy túl leszel rajta. Megkapod a bizonyítványt és várod a gólyatábort.

Egyetem. Első félév. Első zh. Először döbbensz rá, hogy nem is tudsz gondolkozni. Meg vagy lőve, mikor kritikát kell megfogalmaznod és az oktató kíváncsi a TE véleményedre. Bámulsz a fehér lapra, csak a neved van rajta, meg az, hogy 12.E áthúzva, mert azt még reflexből felírtad. Eltelik 20 perc és mintha megjelenne egy halvány gondolat a témában: de nem írod le, mert „úgyis hülyeség”. Lepereg az életed előtted és azon agyalsz, milyen gáz már az első félévben bukni egy tárgyat.

Meddig mehet ez még így? Milyen kompetencia-méréseken kell még rosszabbul teljesítenie a magyar diákoknak, hogy végre „fent” úgy döntsenek, hogy ezen változtatni kell? Mikor lesz vége a funkcionális analfabéták tömeges kitermelésének? Mikor jön el az az idő, hogy mindenki abban tudja képezni magát és a maximumot nyújtani, amiben tehetséges? Mikor lesz elege ebből az egészből a diákságnak? Elege lesz valaha vagy hagyja, hogy így teljenek az évek, mert „úgysem lehet semmit sem csinálni”? Mikor jön el az ilyen alattvalói magatartás bukása és mikor borítja be a fény az elméket?

Bízom benne, hogy már nem olyan sokáig.

Kóródi Gréta


A fenti cikk Kóródi Gréta egyetemi hallgató álláspontja, amit az ADOM Diákmozgalom publikálásra érdemesnek talált. Ha neked is hasonlóan összeszedett véleményed van valamely aktuális oktatási témakör kapcsán (akár ebben a témában is), küldd be a véleményedet egy körülbelül 500 szavas véleménycikk formájában a diakmozgalom@gmail.com címre.

Ha egyetértesz a cikkel, oszd meg!

A távoktatás kapcsán pedig ezen a linken oszthatod meg velünk a véleményedet, a rövid felmérésünk kitöltésével.