fbpx

Ha késik a busz, mert nagyobb tumultus van, mint egy Justin Bieber koncerten, nem igazán szoktam aggódni. Elvégre ez mindenkivel megesik. De iskolából még soha sem késtem a busz miatt… Egészen eddig.

– Elnézést kérek a késésért! – léptem be a terembe. Nyolc perc. Az még nem sok, nem?

– Mi volt a késés oka? – pillantott rám a Tanár úr, és már vette is elő a kis füzetét, amibe kíméletlenül beírja a hiányzókat – beleértve a későket is, mert aki nincs itt, az hiányzik, hiába szólunk, hogy XY csak pár perccel csengő után jön.

– Késett a busz… A dugó miatt… Lezárták a híd egyik sávját és… – kezdtem el azonnal magyarázkodni és menteni a menthetőt, de a tanár egy szimpla pillantással elhallgattatott. 

– Tessék korábban kelni, nem bazírozunk arra, hogy majd a buszra rá lehet fogni! – így is háromnegyed ötkor kelek, hova ébredjek korábban? Csak érdeklődöm.

– De hát én nem fogom rá, így volt.. – mondtam halkan, mert mégiscsak ez volt az igazság. A hidat egy baleset miatt félsávon lezárták, ez nem egy olyan dolog, amit előre tud az ember, hogy “Aha, jó, holnap le fog robbanni ez a járat, akkor korábbival megyek”.

– Akarsz felelni? – nézett rám szigorúan. Igazából nem is kérdés volt, hanem kijelentés, mert már szegezte is nekem az első kérdést. Én meg ott álltam sálban, kabátban, teljes harciszerelésben, és éreztem, hogy izzad a fejem a sapka alatt… Mert a fene tudja, hogy mi az az endoplazmatikus retikulum, hiába vettük a múlt órán! Attól, hogy ott vagyok, és füstöl a papír, úgy körmölök, még nem jelenti azt, hogy értem is amiről beszélünk. Nem értem. De nem merek szólni, mert le vagyok tolva, miért nem értem, ez olyan könnyű anyag, biztos azért nem megy, mert teljesen máshol járok, és nem is az órára figyelek. 

Pedig hihetetlen. De.

Ettől még ne mondja nekem senki, hogy ezt tudnom kell. Hogy hogy mi a másodfokú egyenlet megoldóképlete, milyen enzimeket termel a hasnyálmirigy, milyen kötéssel kapcsolódnak az azonos atomok, vagy mikor született Szophoklész.

Majd ha ezt mind egy ember el tudja nekem mondani és magyarázni. Majd akkor.


A szerző Lázár Diána, az ADOM Diákmozgalom tagja.
Ha Neked is hasonló tapasztalataid vannak az oktatásról, oszd meg ezt a bejegyzést!
Ha Te is szívesen elmesélnéd a tapasztalataidat, írd meg nekünk a diakmozgalom@gmail.com e-mail címre!
Ha pedig szívesen tennél is egy modernebb oktatási rendszerért, akkor csatlakozz hozzánk!

Címlapkép forrása: Shutterstock

Kapcsolódó cikk:

“Fáj belegondolni, hogy milyen emberek lesznek belőlünk” | ADOM Diákmozgalom

Átlagos óra ez. Mint bármely másik. Ugyanúgy negyvenöt perces, ugyanúgy a sokadik már, és ugyanúgy elege van mindenkinek – beleértve a tanárt is. Mégis, a fejem széthasad a fájdalomtól, és hiába iszok egy kis vizet, vagy kezdem el masszírozni, nem múlik – ordibálnak körülöttem. Úgy pedig nem csoda.