fbpx

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi az ADOM Diákmozgalom álláspontját. Ez a véleménycikk válaszként született a Szavazzanak-e a diákok? című cikkre.


A demokráciába vetett hitem a populizmus megjelenésével kezdett el csökkenni. Nehéz megtalálni az arany középutat az elefántcsonttoronyba zárt belterjes, a három diploma nélkülieket lenéző elitista megmondás és a Legyentánc kaliberű mondások és a velejáró szavazatvásárló krumpli közt. Persze, ehhez időre lesz szükségünk, mert a ’89 óta tartó demokrácia még gyerekcipőben jár. Nem szokott hozzá a társadalom, hogy nem egy megváltó apafigura intézkedéseit kell isteníteni, hanem a saját igényei meghatározása után az azt legjobban képviselő pártra is lehet szavazni.

A fennálló problémát szerintem érzékeltük, a politikai párbeszéd lezüllött, a választók egy része bár csalódott, de továbbra is hisz az ígérgetéseknek, a másik részük meg az állítólagos – hol a migránsok, Brüsszel, vagy a népszerű szénsavas üdítőital meleg propagandisztikus reklámjával szemben fennálló háborús helyzeten kívül vajmi keveset fog fel a politikai életből. De mi lenne a magyar társadalom említett panaszaira a megfelelő orvosság?

A műveltségi cenzus aránytalanul diszkrimitatív, a néderlandisztikából vagy művészettörténelemből szerzett második diploma pedig egyáltalán nem garancia arra, hogy valaki a „közjónak” megfelelően voksol. Túl sok kifejezetten értelmes, a szakmáján belül igen kompetens embert láttam már bedőlni olcsó propagandáknak. Ha pedig feltételezzük, hogy az iskolázottság minden esetben összefüggésben van a szavazatának „helyességével”, még mindig semmi garancia, hogy a nem szavazók érdekeit is megfelelően érvényesítenék, s nem csak tovább mélyítené a két társadalmi réteg közt tátongó szakadékot.  Illetve úgy gondolom, senkinek nem tisztje megvonni egy józan gondolkodású, de kevésbe iskolázott embertől a szavazati jogát.

Kép forrása: Pixabay

 

A szavazati korhatár lejjebb vitelének gondolata nem áll tőlem távol, sokszor a 16 éves fiatalok már szinte fiatal felnőttek, sokszor jobban átlátják az adott problémát, mint egyes már szavazó korú társaik. Talán valóban jobban tudnák érvényesíteni a diákság érdekeit, mivel a pártoknak érdekükben állna diákközpontú oktatáspolitikával előállni. Ugyanakkor közöttük is lesznek, akik nem éppen a fiatalos lendületet, újszerű gondolatokat képviselik, sőt apolitikusak, s nem élnek majd a szavazati jogukkal. Rendszerszintű változás nélkül ez önmagában nem jelentene megoldást.

Az általános iskolában írt kompetencia-felmérésekhez hasonló tesztekben látnám a megoldást, mivel elsődlegesen arról kéne meggyőződnünk, értik-e a kérdést, amire válaszolnak, vagy funkcionálisan analfabéták. Ha tudatában vannak, miről szavaznak, kik közt dől el a választás, s tudja, azok mit képviselnek, én támogatom, hogy szavazzon, akire csak szeretne. Senkitől nem vonnék meg szavazati jogot, csupán feltételhez kötném. Egy olyan feltételhez, amin rendkívül könnyen tud változtatni, amennyiben fontos neki a szavazás annyira, tegyen érte, s fejlesszék a képességeiket, illetve tájékozódjanak.

Illetve én lehetőség szerint egy political compass (politikai iránytű) teszt kitöltését is ajánlanám a friss és a régi szavazóknak egyaránt, hogy rendszerben lássák az értékrendjüket, s összemérhessék azt a politika paletta pártjaival.

Összegezve, szerintem a nagyobb fokú tájékozódás, a szavazói minimumkorhatár 16 évre csökkentése, kompetencia tesztek és nagyobb fokú politikai tudatosság mind enyhíthetné a felsorolt panaszokat. De persze ezekkel is lehet vitatkozni, sőt, remélem, lesz, aki meg is teszi, hogy kialakuljon egy vitakultúra, s tovább élénküljön ekörül a párbeszéd.


A szerző Schermann Fruzsina, az ADOM Diákmozgalom tagja.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi az ADOM Diákmozgalom álláspontját.
Ez a véleménycikk válaszként született a Szavazzanak-e a diákok? című cikkre.
Ha neked is van véleményed a témáról, írd meg nekünk a diakmozgalom@gmail.com címre, és a legigényesebb írásokat örömmel publikáljuk!