fbpx

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi az ADOM Diákmozgalom álláspontját. Egy válasz véleménycikk is készült ebben a témában, A demokrácia védelmében címmel.


A szabad képviselőválasztás egyike a modern demokráciák legalapvetőbb intézményeinek, így a választási rendszer minősége közvetlenül befolyásolja a demokrácia egészének minőségét is. Mégis, a világszerte elterjedt választási gyakorlat magában foglal egy súlyos anomáliát.

Kép forrása: Pexels

Meglátásom szerint a szavazásra jogosultak körének meghatározásakor két elvet kell mérlegre tenni:

  1. A választók szellemi képességei befolyásolják politikai döntéseik és preferenciáik minőségét. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minél iskolázottabb egy polgár, annál kevésbé lehet megvezetni az olyan leegyszerűsített kommunikációval, mint például a Sorosozás vagy O1G-zés, és annál inkább képes a tényekre fókuszálni a döntései meghozatalakor. Ez az elv hat a választók körének csökkentése irányába.
  2. Ha egy társadalmi réteg nem kap szavazati jogot, a politikai hatalom nem kényszerül rá, hogy az ő szavazatait is „megvásárolja”, egy demokráciában elsősorban közszolgáltatások formájában. Erre életszerűtlen, de szemléletes példa, hogy ha a Dunától keletre élő polgárok nem szavazhatnának, akkor a különféle politikai erők mind a dunántúli polgárok kedvében akarnának járni, és a fejlesztési pénzek aránytalanul nagy mennyiségét a dunántúli területek kapnák meg. Ez az elv hat a választók körének növelése irányába.

Adva van két hasonló helyzetben levő csoportunk: Az első a 18 év alatti, fiatalkorú polgárok köre -akiknek esetében az első elvet alkalmazzuk, tehát nem szavazhatnak- a második pedig az aluliskolázott, (esetenként analfabéta) polgárok köre, akik esetében pedig a második elvet alkalmazzuk, tehát szavazhatnak. Persze, külön-külön bármelyik szabályozást meg tudom érteni, mert mindkét felfogás mellett erős érveket lehet felhozni, de amikor Mr. Zárcsökkentés minden további nélkül az urnákhoz járulhat, egy 17 éves gimnazista viszont nem, akkor a logika szabályai szerint valahol biztosan mellélőttünk.

Az ellentmondás feloldására két eszközünk van. Az első a műveltségi cenzus bevezetése, a második a szavazati korhatár csökkentése. Ezeket kell valamilyen arányban alkalmaznunk, ha közelíteni szeretnénk egymáshoz a rendszerben tátongó szakadék két peremét.De vajon melyikkel járnánk jobban? Talán ha kapna szavazati jogot, akkor a mindenkori diákság hatékonyabban szállhatna síkra egy jobban működő oktatási rendszerért? Talán. De az egészségügyi dolgozóknak van szavazati joga, aztán mégsem javul az egészségügy sem. Akkor talán ott is az probléma, hogy a migránsoktól rettegő tömegek elnyomják az orvosok hangját, és pont az lenne a megoldás, ha kizárólag az értelmiség kezébe adnánk a döntési lehetőséget? Elképzelhető.

Nincsenek kész válaszaim ezekre a kérdésekre, de jó lenne, ha elkezdenénk beszélni a témáról, mert úgy sejtem, nagyon közel járunk velük az ország problémáinak legmélyebb gyökeréhez: hogy a magyar nép, aki annyit küzdött a szabadságáért, most hogy végre megkapta azt, a világon semmit nem tud kezdeni vele.


A szerző Varga Előd, az ADOM Diákmozgalom tagja.
Ez egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az ADOM Diákmozgalom álláspontját.
Ha neked is van véleményed a témáról, írd meg nekünk a diakmozgalom@gmail.com címre, és a legigényesebb írásokat örömmel publikáljuk!