fbpx

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi az ADOM Diákmozgalom álláspontját. Ez a véleménycikk válaszként született a Szavazzanak-e a diákok? és A demokrácia védelmében című cikkekre.


A választójog kérdése évszázados vita, valamilyen társadalmi csoport esetében minden felmerül. Először jött ,,Szavazhassanak-e a nők?” kérdés, majd ugyanez elhangzott a parasztság kontextusában is. De nem kell messzire menni a történelemben, hogy felmerüljön ugyanez, hisz az analfabéták szavazati jogáról szóltak nemrég a hírek. Mármint annak elvételéről, amely ötlet Dúró Dóra személyes javaslata (volt). (Mint ahogy ő javasolta pár éve, hogy legyen szavazási joga a 16 évet betöltötteknek, DE csak azoknak, akik elvégezték az általános iskolát)

Szerencsére az első két esetben sikerrel járt az ötlet, az analfabéták esetében pedig nem történt változás – ki hogy értékeli ezt. Most pedig itt állunk arról beszélve, hogy szavazhassanak-e a 16, 17 évesek, vagy ne. El kell döntenünk, hogy ez egy olyan ügy-e, amire a következő évtizedek/századok alatt azt mondják-e majd az akkori generációk: Igen, ez segített építeni a demokráciánkat! Vagy marad a másik eset, miután hosszabb-rövidebb várakozás és vita után a hangok elnémulnak és minden megy a ,,maga rendje, s módja szerint”, majd ismét előkerül a lépés, ismét kialakul a párbeszéd és ismét elsüllyed a javaslat az ötletek és indítványok süllyesztőjében, végül pedig az egész hacacáré kezdődik elölről.  

Azt javaslom, először is tegyük fel a kérdést: ,,Miért lenne jó?”

Miért lenne jó?

Ez a korosztály már úgy érezheti, hogy felnőtt. A szakmunkások már 16 évesen munkába állhatnak és bizonyos megszorítások árán, de ,,megszabadulhatnak” a családtól (bár a kezük valamennyire még mindig meg van kötve). Ezek után azt gondoljuk, hogy ők már (majdnem) felnőttek. Igenis tudnak dönteni a rájuk vonatkozó döntésekben és igenis tudnak felelősséget vállalni. Nemcsak magukért, de nemzetük sorsáért is – fut át az eszünkön. Ilyen szempontból igenis jó lenne. Ha szerves, tanult részei a társadalmunknak, akkor szavazhassanak! Na de mielőtt még felvonulást szerveznénk az immáron jó célért, gondoljuk ezt tovább!

 Valahogy a megfontolt, tapasztalt, előrelátó állampolgár képe azonban nem jelenik meg előttem az imént leírtak után sem. Sztereotípia, hogy a fiatalok ekkor élik ki magukat? Hogy ekkor van a ,,Mindenki hülye, nekem van igazam!”-korszak? (Tudom, most sokan felhőköltek, hogy ugyan hogy merek ilyet írni, márpedig ők nem ilyenek. Természetesen egy adott társadalmi csoportot vizsgálva muszáj olyan kijelentéseket tenni, amik nem mindenkire vonatkoznak és sokak nem merik kimondani. Másfelől pedig szinte kötelességemnek érzem ezt az opciót is kivizsgálni, hiszen ez az egyik fő érv a bevezetés ellen.) A dolog létezik, de úgy vélem, nem ez a baj gyökere. 

 ,,A késői serdülőkor és a fiatal felnőttkor (17-19 évesek) énreprezentációinak tartalma többnyire személyes nézeteket, értékeket tartalmaz, és olyan morális sztenderdeket, amelyek átvett értékek, de belsővé váltak, vagy amelyeket saját tapasztalatai alapján hozott létre. Megjelenik a jövőbeli énkép is mint személyes cél, ami általában saját választás, saját elköteleződés eredménye, például jó orvos, népszerű tanár, sikeres vállalkozó szeretne lenni. (Steinberg, 1990, idézi Harter, 1999).” Ez alapján a 18 éven aluliak többségének még nincs kész jövőképe és SAJÁT politikai álláspontja (hisz ez 17-19 éves korban fejlődik ki Steinberg szerint), tehát nem tudják jól mérlegelve eldönteni, ki vezesse a nemzetüket. (Bár a felnőttek is törhetik a fejüket, egyrészt mert nem elhanyagolható hányaduk szintén aluliskolázott, a másik ok pedig egyszerűen a szegényes a repertoár…) 

A vizsgált korosztály (16-17 évesek csoportja) ez alapján lehet, hogy nem olyan felelősségtudatos (politikailag), mint az azt követők, de ez csak csepp a tengerbe. Ami a legnagyobb baj, az az apolitikusság.

Az apolitikusság és következményei

Nézzük meg milyen fajsúlyú lépés lenne a bevezetése a rendeletnek. A 16-17 évesek száma Mo-n. körülbelül 200 ezer fő. Ha mindezen állampolgárok elmennének leadni voksukat igen nagy erőt képviselnének. Igen ám, de jön az apolitikusság (a politikától való elzárkózás) jelensége, amely -mondjuk ki- virágzik. Az Európai Bizottság felmérése szerint a 2018-as választásokra a magyar fiatalok mindössze 24%-a (!!!) ment el szavazni, egy másik felmérés szerint a középiskolások 57%-a zárkózik el a politikától és utasítja el azt, illetve a pártokat. Lehetne ez több is, de az elmúlt 1-2 évtized vitakultúrája és a politika tabutémává válása elrettentette az embereket attól, hogy érdekelje őket a téma. Viszont így  kb. 50 ezer (kb. 200 ezer főnek nagyjából a negyedét vegyük) VALÓS választó (aki elmegy szavazni) legitimálásáról beszélhetünk, ha a ’18-as választásokból indulunk ki. Ez az 50 ezer ember nem tűnik annyira soknak a több millió ember közt, akik érvényes szavazatot adtak/adnak majd le, de bizonyos felmérések szerint nagyon szoros lesz a 2022-es választás. (Más kutató intézetek szerint meg nem. Ma már elég nehéz kiigazodni, a független intézetek nagyon háttérbe szorultak…) Ha feltételezzük, hogy tényleg szoros lesz a választás és ezt megspékeljük azzal, hogy a fiatalok inkább hajlanak az ellenzék felé (bár a kormány sem szégyenkezhet), akkor kijelenthetjük, hogy valamennyire ellenzéki érdek is ez. Ez persze egyelőre nem jelent semmit és ez nem érv a bevezetés ellen – de ha a jelen (illetve ’22) politikai játszmájának oltárán feláldozzuk a demokráciánknak csak egy kis töredékét is, azzal, hogy olyanokat is szavazni engedünk, akik még egészen nem kompetensek állampolgári teendőjük gyakorlásában, akkor nem csak demokráciánk, de egyúttal hazánk jövőjéből is kitépünk egy darabot. (Vajon erről van szó? Erről vitázunk!)

Leleplezzük az álhíreket álérveket!

A támogatók egyik legfőbb érve, hogy miért nem szavazhat a tanult (értsd: tanulmányait már majdnem befejező) gimnazista, mikor a 8 általánossal rendelkező, rossz körülmények közt élő Mari néni megteheti ugyanezt. Nos, eleve a felvetés rossz. Kezeljük a korosztályokat úgy, mint hierarchikus berendezkedésű embercsoportokat. (A hierarchikus rendet vagyon/tanultság alapján állapítsuk meg!). Ez alapján a támogatók az egyik korosztály egyik legalsóbb emberét (Mari néni) vették elő, míg a másik korosztályban megtalálták a közép és felső osztályt. Ez olyan, mintha két felhőkarcolót egymás mellé tennénk és azt mondanánk, hogy az újabb épület 20. emelete magasabban van, mint a másik felhőkarcoló 4. emelete. Holott ugyanakkorák! És ez a lényeg. 

Mindkét korosztálynak megvan az ,,értelmiségi” szintje,és ugyanúgy sajnos a tanulatlan szintje is. Sok olyan fiatal felnőtt van, akik meg tudnának hozni egy ilyen nehéz döntést. (És tudatában lennének, hogy ez egy nehéz döntés. Sajnos nem lehet azt kijelenteni, hogy mindenki, aki elmegy voksolni tudatában van az általa a pecsétes papírra írt ,,X” súlyának. (Remélhetőleg csak EGY X. És X, nem pedig nem szalonképes feliratok/firkálmányok.)) 

Viszont a legtöbb ifjú nem valószínű, hogy készen áll arra döntésre, amely legalább 4 évig meghatározza életét. Ráadásul nem csak neki, hanem az egész nemzet(é)nek! Higgyük el, hogy kell az a 2 év ahhoz, hogy a 16-17 évesek korosztályában kiszélesedjen azok köre, akik értik az állam berendezkedését, és tudatában vannak állampolgári felelősségüknek. Ha ezek nincsenek meg, akkor közel 50 ezer valós szavazót szolgálunk ki (dobunk oda mint egy rongyot) a mindenkori autokrata politikusoknak, hogy azok kihasználják (átmeneti) tudatlanságukat, ahogy teszik azt milliókkal választási ciklusról választási ciklusra. Miután tehát megállapítottuk, hogy minden korosztálynak megvannak a maga tanultság alapján kidolgozott osztályai- a döntés végül nem azon múlik, hogy ki hány éves. Hanem -amint azt már talán említettem- azon, hogy meg tudja-e hozni az adott állampolgár a szavazással járó felelősségteljes döntést. 

Itt pedig eljutottunk oda, hogy vajon azok is szavazhassanak-e, akik nem érnek el egy bizonyos iskolázottsági szintet. De ezt már nem nekem kell eldönteni. Döntsön az épp ráérő politikus, a nép, vagy legyen belőle éveken át húzódó politikai sárdobálás. Álljon be mögé az ellenzék, vagy a kormány, esetleg a szélsőjobb  és dőljön a médiából, hogy ki milyen érdek miatt állt/nem állt be mögé! (Szerencsére a jelen javaslattal ez még nem történt meg, de amelyik gondolat komolyabb szintre emelkedik, annak számolnia kell ezekkel!) Ez már csak a jövő zenéje! 

P. A. B.

Felhasznált források:

https://mandiner.hu/cikk/20161117_duro_dora_kapjanak_valasztojogot_a_16_evesek_de_legyen_cenzus

(https://444.hu/2019/04/04/duro-dora-elvenne-az-analfabetaktol-a-valasztojogot

https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_pszichologia_pedagogusoknak/ch04s04.html

https://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html

http://www.atv.hu/belfold/20180213-ki-a-felelos-azert-hogy-magyar-fiatalokat-nem-erdekli-a-politika


Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi az ADOM Diákmozgalom álláspontját. Ez a véleménycikk válaszként született a Szavazzanak-e a diákok? és A demokrácia védelmében című cikkekre.

A szerző középiskolás diák, aki azt kérte tőlünk, hogy csak a monogramját tüntessük fel a cikk közzétételekor.

Ha neked is van véleményed a témáról, írd meg nekünk a diakmozgalom@gmail.com címre, és a legigényesebb írásokat örömmel publikáljuk!