fbpx

Mostanság sok vita zajlik az LMBTQ+ közösség körül hazánkban, ebben pedig sajnos a politikának is nagy szerepe van.

Ahogy társadalmunk és az egész világ fejlődik, rá kellett jönnie arra az embereknek, hogy a homoszexualitás igenis létezik és ennek az elfogadását népszerűsíteni kell. Ezt többféleképpen meg lehet tenni, például felvonulásokkal, valamint kiállással az LMBTQ+ közösség mellett, mind a közösségi médiában, mind a való életben. Nyilvánvalóan előbb vagy utóbb az iskolákig is el fog érni ez a mozgalom, kérdés, hogy mikor. Magyarországon a legtöbb ember elég konzervatív és keresztény. Ennek megfelelően a kormány folyamatosan próbálja visszaszorítani az LMBTQ+ mozgalom jelenlétét. Egyik eszközük, hogy megpróbálnak hamis dolgokat elhitetni az emberekkel, amelyeket ők el is hisznek, és nem fogják jó ötletnek tartani, hogy a homoszexualitás elfogadását terjesszék az iskolában. 

Véleményem szerint pedig itt kellene a demokráciának kezdődnie. A homoszexualitás nem választás, és nem is nevelés kérdése.

Kép forrása: pixabay.com

Genetikán alapszik, amiről nyilvánvalóan nem tehet senki se.

Ezért is lenne fontos elfogadni a másságot, hiszen alapvetően ők sem mások, ugyanolyan emberek, mint bárki más. 

Az iskolában sok dolog miatt piszkálják a gyerekeket, a homoszexualitás pedig az egyik ok. Nagyon sok olyan diák van az oktatásban, aki nem meri megmutatni azt, hogy ki is ő valójában, hiszen ha így tenne, egyből elkezdenék bántani.

Volt egy osztálytársam általános iskolában, aki meleg volt.

Kezdetben nem látszott rajta, viszont ahogy egyre idősebbek lettünk, nyilván ő is meg akarta mutatni, hogy ki ő valójában. Már az első változások alkalmával elkezdték bántani a felsőbb évesek. Először verbálisan, később pedig fizikálisan is. Ennek ellenére ő mindig magát adta és fel merte vállalni, hogy  kicsoda. Ezt mindig tiszteltem benne. 

Szerencsére mi egy eléggé összetartó osztály voltunk, ha kellett, mindig megvédtük az osztálytársunkat más osztályoktól. Végül aztán már senki se bántotta, viszont elég szomorú, hogy ilyen dolgokat kell átélnie egy gyereknek, pusztán a szexualitása miatt. Ezen a problémán is tudna változtatni az, hogy megpróbáljuk azt elérni, hogy a tanulók is belássák, hogy senki nem tehet a szexualitásáról, és hogy senkit nem lehet azért lenézni, piszkálni és kinevetni, mert esetleg nem heteroszexuális.

Saját tapasztalataim alapján a tanárok hozzáállása teljesen korrekt a témában. Még nem láttam tanárt, aki esetleg emiatt kivételezett volna egy diákkal vagy helytelen bánásmódban részesített volna valakit, ami egyébként nagyon jó, hiszen ez azt jelenti, hogy a tanárok felismerték, tényleg nem számít, kinek milyen a szexualitása. Természetesen nem tehetnék meg alapból sem, hogy máshogy bánnak egy diákkal, én viszont még a felszín alatt sem látok semmiféle rossz szándékot, ami különösen szép.

Tulajdonképpen már csak a kormányon múlik, hogy egy ilyen szexuális felvilágosítás létrejöhet-e hazánkban. Egy működő demokráciában ez az állampolgárokon is múlna, ám olyan szinten befolyásolták már őket és annyira eltorzították a valóságot, hogy a nagy többség nem tiszta fejjel szavaz a szexuális felvilágosítás mellett vagy ellen. Engem hatalmas örömmel töltött el, amikor megtudtam, hogy a kormány áprilisi homofób népszavazása érvénytelen lett, hatalmas kő esett le a szívemről.

Nem szeretek állást foglalni politikailag ilyen kérdésekben, viszont én már úgy érzem, ez csak Nyugat-Európa elleni hangulatkeltésről szól. Pedig mindenki tudja, hogy nagyon sok szempontból jobb ott az oktatás.  Viszont ha ezen változtatni akarunk, akkor előbb vagy utóbb tudni is fogunk.

Én mindenesetre remélem, hogy egyszer megvalósul ez az ötlet itt is, hiszen ez is a kulcs nem csak egy szebb és jobb oktatás felé, hanem ezzel párhuzamosan egy demokratikusabb, egyenlőbb, elfogadóbb Magyarország felé is.

A cikket Közösségi Szolgálatos önkéntesünk, Milán írta. Írj te is cikkeket az ADOM blogjára!