Az alábbi történet sajnos nem egyedi, sokaknak ismerős lehet a helyzet, ennek ellenére (vagy éppen emiatt) fontosnak tartom, hogy elmeséljem.
A gimnáziumban eltöltött eddigi 3 évünk alatt 3 különböző matematika tanárunk volt. Igazán nem voltunk egyikükkel sem megelégedve, de a jelenlegi tanárunk messze alulmúlja a korábbiakat.
Az órákon először is hosszan ecseteli, hogy mivel nem sikerült megoldanunk a házi feladatokat, a későbbi anyagokat sem fogjuk megérteni és nem tudunk majd leérettségizni, de ha rajta múlik, el sem jutunk odáig, mert megbuktatja akár az egész csoportot. Ennek fejtegetésére legalább 10-15 percet szokott szánni. Majd azzal folytatja, hogy haladni kéne és ezt is hosszan magyarázza, nehogy tényleg haladni tudjunk az anyaggal.
Néha sikerül egy-két példát közösen megoldanunk a táblánál, viszont magyarázat hiányában ezzel sem megyünk sokra. A tanárunk nem szereti ha kérdezünk és igazából nincs is benne szándék, hogy megértesse az anyagot. Az órák végén mindig kapunk házi feladatokat, amik általában olyan anyagrészhez tartoznak, amit az adott évben még nem tanultunk.
Ezek ellen többször is felszólaltunk már. Próbáltuk vele megbeszélni, hogy mi a problémánk, de ezt figyelembe se vette. Ő tanár, mi diákok vagyunk és szerinte eközött a két státusz között áthidalhatatlan különbségek és távolságok vannak. Olyan magasan áll fölöttünk, hogy meg se hallja, amit mondunk.
De nem ő a hibás. Nem lehet rá haragudni, hiszen ugyanúgy áldozat, mint mi vagyunk. Utálja a munkáját, nincs motivációja és szemmel láthatóan nem alkalmas rá, hogy tanítson.
Mindezekért elsősorban nem ő, hanem a rendszer a felelős.
A rendszer az, ami szükségessé tette, hogy pedagógiai érzék nélkül tanítson, mert alig van tanár.
A rendszer az, ami nem segíti őt abban, hogy milyen módszerekkel tanítson.
A rendszer az, ami nem segíti őt abban, hogy milyen módszerekkel tanítson.
A rendszer az, ami nem becsüli meg azokat a tanárokat, akik jól végzik a munkájukat.
A rendszer az, ami nem motivál.
A rendszer az, ami miatt hierarchikus a viszony tanár és diák között.
A rendszer az, ami nem tud nekünk megfelelő oktatást biztosítani.
És a rendszer az, ami irreális elvárásokat állít elénk.
…
…
…
(A szerző középiskolás diák.)
