A jelenlegi járványhelyzet az életünk minden terén hozott – és hoz is még – komoly változásokat. Ki-ki vérmérsékletének és tájékozottságának megfelelően kezeli ezeket, éppen ezért lehet olyat hallani, hogy a végzősök aggodalmait és kérdéseit „hisztinek” nevezik sokan. Még akár épp a végzősök közül is. Azok, akik így láthatják, nagyon szerencsés helyzetben vannak. Jó – de legalábbis a helyzetre felkészült – infrastruktúrával és tanárokkal készülhetnek a vizsgákra. Vagy legalább nem félévnyi lemaradással a tananyagban.
Nagyon sokan vannak viszont ebben az országban olyan érettségizők, akiknél ez nem hiszti, hanem érthető félelem – teljes joggal. Vagy azért, mert eleve hátrányból indulnak, vagy azért mert a kialakult helyzet nagyban visszavetette a felkészülésük hatékonyságát.
Lehet ennek oka a felszereltség hiánya, lehet oka, hogy három testvér és két pedagógus szülő próbál szinkronban tanítani/tanulni egy számítógépen, de az is lehet, hogy az otthoni légkör, a bezártság, a családi életbe-történésekbe való elkerülhetetlen bevonódás lehetetlenné teszi a tanulást. Főleg akkor, ha olyan a tananyag, ami tényleg magyarázatot, tanári segítséget, jelenlétet igényelne. Az érettségi előtt egy hónappal is, áprilisban is…
Vannak szép számmal olyan diákok, osztályok, ahol ez még mindig az új anyagok időszaka, és a sokat hangoztatott „már csak ismételni kellene” időszak éjszaka, hétvégén, és leginkább a vizsga előtti két napban jön el. Mindig volt ilyen, és mindig is lesz. Azok, akiknek még most is aktívan új anyagot kell tanulniuk hatalmas hátrányban vannak, és a digitális átállás, bármilyen jól működjön is, tovább ront a helyzeten. A tizenkettedik osztályban jellemzően nem a legegyszerűbb anyagrészek kerülnek ugyanis sorra, bármilyen tantárgyról is beszéljünk. Mindegy, hogy biológiáról van szó és azon belül genetikáról, vagy a rendszerváltásról, vagy kvantummechanikáról vagy akár Örkényről. Nehéz. Tanár nélkül, segítség nélkül pedig még sokkal nehezebb.
Hosszú ideje készítek fel emelt biológia érettségire diákokat. És szánt szándékkal nem használom a végzős kifejezést. Volt olyan, aki tizenegyedik osztályban járt hozzám, volt olyan, aki 25, 35 vagy akár 50 évesen készült fel a biosz érettségire. Mert új álmai voltak, vagy, mert muszáj volt, adott esetben azért, hogy megtarthassa a munkáját. Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik nem végzősként készülnek, hanem esetleg munka, másik iskola, gyerekek, vagy mindezek mellett együtt! Az ő életük most sajnos a legkevésbé sem a tanulásról szól.
Lehet sürgetni az érettségit, lehet kívánni, hogy elhalasszák, vagy másképpen bonyolítsák le, de egy biztos:
nem lehet majd igazságosan értékelni.
A mostani időszak – már most három hétnél tartunk – igenis lássuk be, sokaknak egy az egyben kimarad a hatékony felkészülésből, óriási egyenlőtlenségeket szül. És belátható időn belül nem lesz jobb. A hírek szerint hamarosan döntés születik. Mindenki ehhez fog majd alkalmazkodni. De arra kérlek titeket, diákokat, és titeket, kollégákat, hogy gondoljatok azokra is, akik nem csak ismételnek. Fogadjátok el, hogy félnek! S legalább annyival tartsátok tiszteletben, hogy nem dörgölitek az orruk alá. Köszönöm.
Soós Noémi
A fenti cikk Soós Noémi felkészítő tanár álláspontja, amelyet az ADOM Diákmozgalom részére beküldött, mi pedig publikáltuk. Ha egyetértesz a mondanivalójával, oszd meg a cikket!
