„Könyörgöm, döntsenek végre az érettségi sorsáról!” – egy végzős diák segélykiáltása

ADOM Diákmozgalom

Évekig tanultunk egy magolásra és lexikális tudásra épülő oktatási rendszerben. Évekig küzdöttünk azért, hogy idén végre leérettségizhessünk és elkezdhessünk a jövőnkre koncentrálni. Könyörgöm, ne vegyék el tőlünk az álmainkat.

Elképzeltük, hogy milyen szép lesz a ballagás, amikor tanárainkkal, osztálytársainkkal búcsút mondunk a középiskolás éveinknek. Amikor tanárainknak szerenádon köszönjük meg az elmúlt éveket. Amikor a banketten végleg elbúcsúzunk egymástól. 

Az utóbbi időben szép lassan tudatosult bennünk, hogy a vírus miatt mindezekről lemondhatunk. Szomorúan, nehezen, de el kell fogadnunk, hogy nekünk nem adatik meg mindaz az ünnepség, ami más végzősöknek igen. Be kell érnünk a szalagavató legszebb pillanataival, el kell raktároznunk mélyen az emlékeinkben.

De amilyen bizonytalanság az érettségi kapcsán van, az már egyszerűen idegörlő! Eredeti időpontja szerint 1 hónap múlva kezdődnének az írásbeli vizsgák. Be kell látni, hogy a távoktatás bevezetése óta teljesen keresztbe lett húzva az év végi ismétlés, az érettségire készülés, amikor még a 12. osztályos anyagot sem fejeztük be.

Elképesztő ez a helyzet. Senki sem tud semmit, fogalmunk sincs, hogy lesz-e egyáltalán érettségi, és ha igen, akkor mikor és milyen formában tartják meg, és hogyan készülünk fel rá. Az egyetlen fix pont a tanulmányainkban, amire évek óta készülünk, hirtelen teljesen ködössé vált, mikor ez a továbbtanulásunk kulcsa, ez a vizsga dönti el a jövőnket.

Itt vagyok a rengeteg kiadott iskolai feladat között, még el sem kezdtük az érettségi készülést, és egyszerűen nem tudok koncentrálni, teljesen kétségbe vagyok esve. Ilyen bizonytalanság mellett, ilyen állapotok között egyszerűen lehetetlen rendesen felkészülni az érettségire.

Tudom, hogy mindenki más megoldást szeretne, és azt is tudom, hogy nincs jó megoldás, maximum legkisebb rossz. De kérem, sőt, könyörgöm, hogy döntsenek végre az érettségi sorsáról! Könyörgöm, hogy mondjanak valami biztosat és véglegeset! Nekem már majdnem mindegy, hogy mi a döntés, csak tegyék meg, hogy nem tartanak minket olyan bizonytalanságban, amit a világon egyetlen embernek sem kívánnék, mert teljesen felemészt ez bennünket.

Azt gondolom, hogy sokan érzünk ugyanígy. Kérlek, ha Te is végzős vagy, és egyetértesz velem, add tovább ezt, hátha eljut a döntéshozókhoz és meghallják a szavunkat.

Egy végzős diák


A fenti cikk egy végzős diák álláspontja, amelyet beküldött nekünk. Ha egyetértesz vele, oszd meg a cikket!

Címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd